Szerző: Püspök Krisztián

Mi az, amire igazán szükséged van? Ez a kérdés az alapja a 100 dolog című német vígjátéknak. A Florian David Fitz által fémjelzett film egy kifordított, inverz helyzetben mutatja meg, hogy mennyire kiszolgáltatjuk magunkat a globális fogyasztásra épülő iparágaknak. A jóléti társadalmak legnagyobb csapdája, hogy a marketing és a pszichológia eszközeivel beárazzák az emberiséget. A márkás órák, a luxusautók, az álomnyaralások, a túlhájpolt design termékek birtoklása nemcsak kényelmi szempontjainkat, hanem társadalmi státuszunkat is meghatározzák. Azt gondolnánk, hogy ez a megközelítés csak bizonyos társadalmi rétegeknél igaz, csupán a középosztályig van relevánciája, de aki járt már leszakadt peremvidéken, ahol a vakolatlan, fűtetlen, ablak nélküli házak tetején ott virít az óriási parabolaantenna, a házak előtt játszó, alulöltözött gyerekek kezében pedig a legújabb típusú mobiltelefon, az pontosan érti, hogy nincs a világon olyan társadalmi berendezkedés, amelyben nem a fogyasztás mennyiségére és minőségére épül a hierarchia. Ez a szép, új világ. 

Ne legyenek kétségeink, a túlfogyasztásért nagyon nagy árat fizetünk. A rövidtávú kényelmi megoldások ára jóval nagyobb a kifizetett szolgáltatás ellenértékénél. A globális felmelegedés, az eltűnő ökoszisztémák, az erőforrások kimerülése mind, a már unásig ismételgetett, ennek ellenére nagyon kevesek ingerküszöbét érintő problémahalmaz. A világot elárasztó árucikkek előállításának etikai hátteréről nem is beszélve. 

Mi a megoldás, merül fel jogosan a kérdés azokban, akik érzik és értik, hogy habár még nagyon sokáig szeretnénk eltakarni a szemünket, de a valóság rövid időn belül súlyos pörölycsapásként vágódik az arcunkba. Milyen felmentést kapunk majd a jövő generációitól az egyéni felelősségvállalásunkkal kapcsolatban? Vajon a bolygó megmentése felelős emberek egyéni vállalásainak összessége, vagy szintén egy jól hangzó, kevés vállalatot gazdagító üzlet lesz? 

Tegyük fel magunknak a bevezetőben megfogalmazott kérdést, mire van valóban szükségünk? Korrekt megfogalmazásban, mi a valós szükségletünk? 

Miről tudnánk lemondani egy időre? Vagy akár örökre? 

Ha ezzel a kérdéssel őszintén szembe tudunk nézni máris sokkal közelebb kerülünk a megoldáshoz.

A fogyasztói társadalom fogalma először a huszadik század második felében jelent meg. A második világháború után a kivéreztetett nemzetek talpra állásának kulcsfontosságú eleme lett a gazdaság újraindítása, a termelés hatékonyságának növelése, és a megtermelt javak felhalmozása. A modern társadalomban a kapitalizmus terjedésének nem várt mellékhatásaként a termelés-elosztás-fogyasztás körforgása hatalmas lendületet vett. Egyre több iparág törekedett a növekvő igények kiszolgálására. Leegyszerűsítve, a modern társadalomban a javak féktelen felhalmozása a társadalmi státusz egyenes arányú növekedésével járt. A nagyvállalatok pedig mindent megtettek annak érdekében, hogy ezt az új társadalmi igényt maximálisan kiszolgálják. Hiszen ki akarná levágni az arany tojást tojó tyúkot? 

A fogyasztói társadalom nagyon könnyű terep azoknak, akik kizárólag a pénzügyi mérlegek kimutatásai alapján hoznak döntéseket. A morális és társadalmi szempontok kizárásával, élve a technológia fejlődés adta lehetőségekkel gyakorlatilag a végtelenségig lehet fokozni a termelés növekedését, a marketing és a reklám pszichológiai eszköztárával pedig a fogyasztói magatartás ösztönzését. És itt a kör be is zárult. 

Ez utóbbiak ékes bizonyítéka a Black Friday néven elhíresült kampányhadjárat, amelyhez megszületésekor még teljesen negatív tartalom tapadt, de egy ügyes húzással mára már az egyik legbefolyásosabb tömegfogyasztási ünnep. Az 1960-as évektől kezdődően, az Amerikai Egyesült Államokból indulva mára már egy világméretű járvánnyá vált. November utolsó hetében emberek milliói áldoznak a hedonizmus oltárán, szinte nincs olyan cég, vállalkozás, üzlet, termelői egység, szolgáltatási ágazat, amely ne használná marketing eszközként. 

Sikere évtizedek óta töretlen, sok helyen néha még emberáldozatot is követel. Megvadult tömegek rohamozzák meg a nagyobb üzleteket, majd néhány óra leforgása alatt teljesen eltűntetnek belőle szinte minden árucikket, mintha egy hurrikán sepert volna végig rajtuk. 

A társadalmi jelenség okát már sokan kutatták. Rengeteg kérdést vet fel társadalomfilozófiai, etikai, szociológiai, pszichológiai és közgazdasági szempontból. A legfontosabb mégis a szabad akarat kérdése. 

Mennyire uralnak bennünket a vágyaink, a társadalmi státuszunk, a saját magunkról kialakított képünk? Mennyire írják fölül az egyéni érdekek az össztársadalmi érdekeket? Meddig ragaszkodunk még azokhoz a dolgokhoz, amikre nincs is szükségünk? Meddig mehetünk még el? 

A körforgásos gazdaság fogalma még nagyon sokak számára idegenül hangzik. Nehéz értelmezni egy olyan modellt, amely még csak most van kialakulóban. A megvesz-elhasznál-eldob lineáris gondolkodásból való kilépés megköveteli a fegyelmet, hiszen pontosan azt a szemléletet szeretné átformálni, amely eljuttatott bennünket az olyan marketing fogások hosszútávú működéséhez, mint a Black Friday. 

Lehet, hogy itt az ideje a szemléletváltásnak? 

Sokan álmodozunk egzotikus utazásról, fantasztikus kalandtúráról, paradicsomi helyeken eltöltött nyaralásról. Van, aki társadalmi helyzetéből adódóan könnyen, van, aki hosszú éveken át tartó spórolással, személyi kölcsön felvételével, vagy akár váratlan örökség megszerzésével tudja megvalósítani ezeket a vágyakat. És persze nagyon sokan vannak olyanok is, akiknek ez egész életen át csupán álom marad. 

Van, aki aprólékosan megtervezi az utazás minden pillanatát, precízen kidolgozott koncepcióval indul útnak és van, aki teljesen spontán élvezi a nyaralás minden percét. 

Ahány ember, annyi megközelítés, de még mindig nagyon kevesen vannak, akik a turisztikai célponton élők érdekeit szem előtt tartva tervezik meg utazásukat. 

A probléma nagyon komplex és alapos felkészülést igényel. Ismerni kell a célállomás társadalmi, vallási, etikai, kulturális szempont és szokásrendszerét, ökoszisztémájának működését, aktuális politikai, geopolitikai helyzetét. 

Mit tehetünk annak érdekében, hogy betartsuk az etikus turizmus szabályait? 

Először is gondoljuk át alaposan, hogy miért szeretnénk meglátogatni a kiszemelt célállomást? Mi az, amiért mindenképpen el akarunk jutni arra a helyre? Mi a személyes motivációnk? 

Ha erre a kérdésre már tudjuk a választ, sokkal könnyebb elgondolkozni azon, vajon a látogatásunk hozzátesz, vagy elvesz az ott élők mindennapjaiból. Azt is érdemes alaposan átgondolni, hogy a kiemelt turisztikai célpontok túlterhelésével meddig lesznek látogathatóak ezek a helyek, vajon fennmarad-e a jövő generációinak is, vagy darabonként faljuk fel, mint éhes oroszlán az áldozatát? A tömegvonzás hatására megyünk-e oda, vagy azért, mert a helyiek is nyernek az ottlétünkkel? 

A legegyszerűbb megközelítés mégis az, hogy beleképzeljük magunkat a másik helyzetébe. Eljátszunk a gondolattal, hogy történetesen a világ azon tájára születtünk, amely a turisták kedvelt célpontja. Mit szeretnénk, hogyan viselkedjenek velünk, közvetlen természeti környezetünkkel, értékeinkkel, adottságainkkal, épített örökségeinkkel azok, akik hosszabb- rövidebb ideig tartó látogatást tesznek nálunk? 

Szeretnénk-e mindig kedvesek és barátságosak lenni azokkal, akik nem tisztelik a szokásainkat, szemetet hagynak maguk után, megrongálják, vagy magukkal viszik az értékeinket, kizsákmányolják a természeti erőforrásainkat, hangosak, tiszteletlenek, követelőznek, hatalmas elvárásaik vannak velünk szemben, kevés ellenszolgáltatásért sokat várnak, nem tartják be a szokásainkat, vagy csak naivan azt hiszik, hogy segítenek, amikor éppen rombolnak? 

Ha ezeket a kérdéseket megválaszoltuk, máris sokkal közelebb jutottunk a megoldáshoz. Akkor nyugodtan felhúzhatjuk a túracipőnket, hátunkra vehetjük a hátizsákunkat, befizethetünk az álomnyaralásra, az egzotikus kalandtúrára és meghódíthatjuk a világot, hiszen nemcsak mi, hanem azok is nyertesei lesznek ennek a kalandnak, akik nyitott szívvel és felejthetetlen vendégszeretettel várnak bennünket.